„Kislányunk 2003 szeptemberének végén került súlyos veseelégtelenség miatt az I. számú gyermekklinika intenzív osztályára, ahol értesültünk a Ronald Ház nyújtotta lehetőségről. A Házban kisebb megszakításokkal együtt majdnem egy évet töltöttünk. Több volt ez számunkra, mint egyszerű hely, ahol meghúzhattuk magunkat. Itt – amellett, hogy az orvosok által megtanított módon, katéteren keresztül folyamatosan dializálhattuk Vikit – igazi támaszra, barátokra leltünk. A menet közben fellépő veszélyek – a vese-, a szív- és a májkárosodás – következtében háromszor voltunk közel ahhoz, hogy elveszítjük őt, ám a Ház által nyújtott nyugalomnak, baráti környezetnek is köszönhetően mára sikerült túl lennünk minden nehézségen. Viki meggyógyult, kinyílt, és éli a 11 évesek boldog életét.”
(Kóros Orsolya, Mátranovák)
„Kisfiam rendkívül egészséges, jókedvű kisgyerek volt, így az egész családot megrázta, amikor 5 éves korában váratlanul kiderült, hogy jobb veséjében rosszindulatú daganat fejlődött ki. Az a sok szörnyűség, amin a vesekivétel és a kemoterápiás kezelések kapcsán átesett, számára és számunkra is azért vált elviselhetőbbé, mert lehetőséget kaptunk arra, hogy a műtét és a kezelések alatt mindvégig vele legyünk. Összesen két és fél hónapot éltünk a budapesti Ronald McDonald Házban, s a férjemmel együtt szinte minden percet Leventével töltöttünk. Meg vagyok róla győződve, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy felgyógyult, és ma pontosan úgy él, mint más 6 éves kisfiúk.”
(Völcseyné Gombos Gabriella, Balatonfüred)
